Május 17.-e jeles nap az életemben: sikeresen megvédtem a doktori értekezésemet. Kicsit borongós, szeles nap volt, és annak ellenére, hogy szinte az utolsó pillanatban vált biztossá az időpont, és mindössze egy héttel a védés előtt tudtam elküldeni a meghívókat, mégis szép számban tiszteltek meg barátaim és rokonaim a jelenlétükkel. A védés a vártnál könnyebben zajlott, nem készültem kidolgozott szöveggel, csak képpel, sok képpel. A kezdeti izgulás után hamar belejöttem, és bízom benne, hogy nem untattam agyon a hallgatóságot, sőt. Tökéletesen sikerült tartanom az időt, erre büszke vagyok. Biztos van olyan terület, melyről többet is beszélhettem volna, szívesen is tettem volna, de ennyi fért csak az időbe (45 perc). Az opponenciák felolvasása sok ideig eltartott, így arra értek, csak a leglényegesebbekre válaszoljak. Így nem olvastam fel a teljes választ, melyet utólag kissé bánok, így a hangsúlyok kissé eltolódtak. Mivel eddigre mindenki kifáradt - vagy nem volt mibe belekötni(?),további vitára nem került sor. Végül egy jó hangulatú beszélgetés és pogácsázás után (az előtérben anyukámnak köszönhetően terülj-terülj asztalkámról) a Bíráló Bizottság meghozta döntését: 13/15 ponttal értékelte a teljesítményemet.
A védés a MOME első emeleti auditóriumában volt megtartva, az előtérben az eddigi "életművemről" készült kiállítással ismerkedhettek az arra járók, amely szintén nagyon látványosra sikerült.
A doktori címet még egy doktori tanácsi ülésnek jóvá kell hagynia (várhatóan júliusban), az oklevél ünnepélyes átadására pedig ősszel fog sor kerülni.
Mindenkinek hálásan köszönöm a jelenlétét, illetve a sok-sok barátomnak és ismerősömnek a gratulációkat, jókívánságokat, a szűkebb és tágabb családomnak pedig a bíztatást és a támogatást!
